Egy ház, egy arc

A magasból figyelik az embereket, már évszázadok óta. Látták a múltat, várják a jövőt. Érzik, minden változik. Csak ők néznek nap mint nap ugyanúgy. Sehol egy ránc, sehol egy nem várt pislogás. Csak szürkébbek lettek, ahogy az idő szövetkezett a természettel és az emberi technika káros hatásaival. És talán már egy kicsit unják is az örökös nyüzsgést alant, melyet mi, balga teremtmények, életnek hívunk. Néha ordítanának: Miért!? Miért ez a sietség? Már nem is veszed észre a szépet! Emeld fel a fejed és láss! Légy büszke és örülj a szépnek! Láss! Egy szebb jövőt, egy jövendő emléket! Mindegy miért, de légy egy pillanatra vidám. Suhanjon át mosoly arcodon és tudd, valaki lenéz rád. Csak egy kőarc – mondod. De ők tudják, hogy nem lehet mindenki boldog. De ha a te mosolyod megcsillan, tudni fogja, hogy nem hiába készült. Ő az építészet rabszolgája. Nem mehet világot látni, csak téged lát, minden nap. Teremtve arra, hogy figyeljen. És hogy egyszer észre vedd.

Őt és a szebb jövőt.

Forrás:

http://www.koarcok.hu/



http://kulturalis-ut.lap.hu

http://dia.lap.hu

http://fekete-feher-foto.lap.hu

http://fenykepezogep.lap.hu

http://foto.lap.hu

http://legifoto-konyv.lap.hu

http://magyarfotos.lap.hu

http.//muterem.lap.hu

http://muzeumshop.lap.hu

http://objektivek.lap.hu

http://anaglif.lap.hu

http://legiregeszet.lap.hu

http://utazasimagazin.lap.hu

© Civertan Stúdió Budapest